A fóbiám
Kiránduláson vagyunk. Esik az eső és dörög az ég. Végzős vagyok és sok idő óta ez az első hét, amikor tudnék aludni, de a borzalmas fóbiámnak köszönhetően nem bírok. A szobán osztozom két fiú osztálytársammal és még rajtam kívül egy lánnyal. Az egyik Milán. Már 9-dik óta szerelmes vagyok Belé, de nem merem neki elmondani. Ugyan is, van egy mondás, miszerint osztálytárssal, évfolyam társsal soha ne kezdj, hiszen ha szakítotok eléggé szar lesz éveken keresztül ha minden nap találkoztok. De nem tehetek semmit, hiszen fülig belé estem. Borzalmasan helyes, kedves. Mivel semmit nem tudok aludni, meg fogtam a telefonom, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és zenét hallgattam. Sajnos zajra sem tudok elaludni, így a zene hallgatás sem megoldás. Ekkor hirtelen megfogta valaki a kezem. Majdnem felsikítottam, mikor megláttam, hogy Ő az. Kivettem a fülest és figyeltem. - Akarsz, velem aludni? Hirtelen jött kérdésétől kikerekedett a szemem. Sajnos mindenki tud a fóbiámról. Nem szerettem volna el...