A fóbiám
Kiránduláson vagyunk. Esik az eső és dörög az ég. Végzős vagyok és sok idő óta ez az első hét, amikor tudnék aludni, de a borzalmas fóbiámnak köszönhetően nem bírok. A szobán osztozom két fiú osztálytársammal és még rajtam kívül egy lánnyal. Az egyik Milán. Már 9-dik óta szerelmes vagyok Belé, de nem merem neki elmondani. Ugyan is, van egy mondás, miszerint osztálytárssal, évfolyam társsal soha ne kezdj, hiszen ha szakítotok eléggé szar lesz éveken keresztül ha minden nap találkoztok. De nem tehetek semmit, hiszen fülig belé estem. Borzalmasan helyes, kedves. Mivel semmit nem tudok aludni, meg fogtam a telefonom, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és zenét hallgattam. Sajnos zajra sem tudok elaludni, így a zene hallgatás sem megoldás. Ekkor hirtelen megfogta valaki a kezem. Majdnem felsikítottam, mikor megláttam, hogy Ő az. Kivettem a fülest és figyeltem.
- Akarsz, velem aludni?
Hirtelen jött kérdésétől kikerekedett a szemem. Sajnos mindenki tud a fóbiámról. Nem szerettem volna elárulni, de nem könnyű eltitkolni, hogyha hirtelen elkezd villámlani és dörögni az ég. Olyankor a földön landolok, magzatpózban és várom, hogy vége legyen.
- Tudom, hogy félsz. Gondoltam jobb, ha...nem vagy egyedül ilyenkor.
- Ha..ha úgy gondolod. - pirultam el.
- Na csússz arrébb. - lökött meg picit.
Megkértem, hogy tegye le a telefonom az ágy mellett lévő kis asztalkára, majd befordultam a fal felé.
- Nem hideg a fal? - kérdezte.
- De...picit...
- Akkor takarózz be rendesen. - húzta feljebb takarót rajtam.
Felé fordultam. Ekkor megláttam a hold fénye által megvilágított arcát, gyönyörű csokoládé barna íriszeit. Elvesztem. Mikor hirtelen megláttam fele mellett egy villámot, fejemre húztam a takarót, mire csak kuncogott picit. Mellkasába húzta fejem és hátamat simogatta. Illatát érezve szinte könnyebben merültem álomba. Jól esett, hogy simogatott miközben elaludtam. Reggelre már a fal felé voltam fordulva, de hátamnak egy forró, izmos férfi felső test nyomódott, és egy nagy kéz pihent a derekamon. Nyakamat csiklandozta az ajkai közül kiszűrődő forró levegő. Megfordultam és csak néztem. Elbambultam ajkai láttán. Lassan megsimogattam arcát, és puszit helyeztem rá. Majd óvatosan leszedtem magamról kezét és kimásztam az ágyból.
- Akarsz, velem aludni?
Hirtelen jött kérdésétől kikerekedett a szemem. Sajnos mindenki tud a fóbiámról. Nem szerettem volna elárulni, de nem könnyű eltitkolni, hogyha hirtelen elkezd villámlani és dörögni az ég. Olyankor a földön landolok, magzatpózban és várom, hogy vége legyen.
- Tudom, hogy félsz. Gondoltam jobb, ha...nem vagy egyedül ilyenkor.
- Ha..ha úgy gondolod. - pirultam el.
- Na csússz arrébb. - lökött meg picit.
Megkértem, hogy tegye le a telefonom az ágy mellett lévő kis asztalkára, majd befordultam a fal felé.
- Nem hideg a fal? - kérdezte.
- De...picit...
- Akkor takarózz be rendesen. - húzta feljebb takarót rajtam.
Felé fordultam. Ekkor megláttam a hold fénye által megvilágított arcát, gyönyörű csokoládé barna íriszeit. Elvesztem. Mikor hirtelen megláttam fele mellett egy villámot, fejemre húztam a takarót, mire csak kuncogott picit. Mellkasába húzta fejem és hátamat simogatta. Illatát érezve szinte könnyebben merültem álomba. Jól esett, hogy simogatott miközben elaludtam. Reggelre már a fal felé voltam fordulva, de hátamnak egy forró, izmos férfi felső test nyomódott, és egy nagy kéz pihent a derekamon. Nyakamat csiklandozta az ajkai közül kiszűrődő forró levegő. Megfordultam és csak néztem. Elbambultam ajkai láttán. Lassan megsimogattam arcát, és puszit helyeztem rá. Majd óvatosan leszedtem magamról kezét és kimásztam az ágyból.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése