Egy részeg botlás

Egy esős hideg délutánon a tánc stúdióban épp társamat vártam, hogy átvegyük az új lépéseket. Késett, így addig én elpróbáltam párszor az elejétől a koreográfiát. Kicsit később, teljesen megázva, megjelent az ajtóban Csanád, a tánc párom, az oldalán egy fiúval. Nyílván Ő lehet Milán, a bátyja, akiről már annyit mesélt. 

Lehallkítottam a zenét odamentem köszönni. Megöleltem Csanádot, majd illedelmesen nyújtottam a fiú felé a kezem, amit Ő viszonzott is mosolyogva. 

Levették a vizes kabátokat, majd Csanád elment átöltözni, addig Milán leült a tükörrel szemközti falhoz dőlve. Én, míg Csani öltözött, addig újra elpróbáltam. Néha a tükörből lopva pillantottam Milánra, aki ugyan azzal a széles vigyorral bámulta mozdulataimat. 

Mikor megjelent Csanó átvettük a közös részeket. Egy Hip-Hop táncot gyakoroltunk be, melyet ketten találtunk ki. Hozzá raktuk az új részeket is, majd megkértem Milánt, hogy vegye fel a telefonommal. 

 *********

Az előadás lement, és azóta egyre többet találkoztam Milánnal, de persze Csanó mindig ott volt. 

Ez alatt az idő alatt megismertem Milánt, kiderült több közös van bennünk, mint hittük volna. 

Az egyik este mikor ittunk, a kelleténél kicsit több Jager csúszott le a torkunkon, miközben ivós játékkal játszottunk. Lehet kár volt. Milán ült az egyik oldalamon, Csanó pedig velem szemben. Mind a hárman be rugtunk, az estéből csak egy részeg botlás maradt meg. Mikor Csanó kiment mosdóba, Milán és én...egymásra néztünk és...nem bírtam parancsolni magamnak, nem tudom hogyan, s miért történt, de...megcsókoltam... Meglepetésemre nem tolt el, sőt elmélyítette csókunkat. Ekkor hirtelen belépett Csanád, így elváltunk egymástól, mintha...semmi nem történt volna. Akkor este megbeszéltük már kicsit józanabbul, hogy ezt többet nem emlegetjük fel. 

 Azóta az este óta még is mintha elkezdtem volna érezni valamit iránta. Nem akartam akkora feneket keríteni neki, hiszen akárhányszor ilyen történt mindig pofára estem. Különben is. Mit akarna egy ilyen srác, mint Ő, Tőlem? Még is...

Érzem, hogy akárhányszor csak egy pár percre kettesben maradunk megszólalni nem bírok. Hevesebben ver a szívem, mikor rám mosolyog. Vajon...vajon ez már rosszat jelent? Nem akarok szerelmes lenni, de még is...vonz magához. Vajon Ő hogyan gondol rám...? Biztos nem több, mint barátság. 

Hetek, hónapok óta próbálom kizárni a fejemből Őt, de nem megy. Az a csók teljesen megváltoztatott. Már nem bírok gondolkodni. Talán ha újra megcsókolhatnám tisztázódnának az érzéseim, de beszélni sem merek vele azóta. Csak hebegni és habogni bírok a közelében. Borzalmasan kínos. 

Az egyik nap elhívtam hozzám, hogy beszéljük, hiszen ez így nem mehet tovább. A kapuban vártam mikor megjelent. Előttem állt farmerban, bomberben, s bakancsban, kopaszon. Én pedig csak rövid ujjú pólót, s egy rövid nadrágot húztam magamra aznap. Becsuktam magam mögött az ajtót és lehajtott fejjel, a földet pásztázva próbáltam kinyögni a szavakat. 

- Milán...én...azt hiszem...beléd szerettem... 

Síri csend ült közénk, s én nem mertem felnézni rá. 

- Mondj valamit kérlek, mert...így is borzalmasan kínosnak érzem ezt, de...már nem tudtam mit tenni...muszáj volt elmondanom... Már belülről gyötört... Én... azt hiszem...Szerelmes vagyok Beléd... Nagyon kérlek...Utasíts vissza, mert nem bírom már elviselni... 

Ekkor közelebb lépett, egyik kezével megtámaszkodott a hátam mögött lévő kerítésen, s aurája kényszerített, hogy hátrálni kezdjek, míg a már említett kerítésnek nem ütköztem. Másik kezével felfogta államnál fogva fejem, s mélyen bele nézett csokoládé barna íriszeivel, könnytől csillogó szemeimbe. Tenyere áttért arcomra, s hüvelyk ujjával letörölte könnycseppjeimet. S egy hirtelen mozdulattal ajkait enyémre helyezte. Szemeim kikerekedtek, szívem egy ütem kihagyásával hevesen kezdett verni, arcom még jobban elvörösödött. Pár másodperc múlva viszonoztam csókját. Kezei áttértek derekamra, s szorítottak magához. Átöleltem nyakát, s tarkóján simítottam végig. Éreztem, ahogy kirázza a hideg. 

Ennyi kellett. Többre nem is vágytam. Most már csak Ő kell! S hogy csókolhassam minden nap minden percében.