Volt egyszer egy...

  Fáradtan várom haza barátom. Szerettem volna lepni valamivel. Így kigondoltam, hogy félmeztelen várom meg a bejárati ajtó előtt. Ma vettem egy új fekete fehérneműt, hisz tudom, hogy az előzőt is hogy szerette. De szinte már egy órája mondta, hogy elindultak haza. Kezdek aggódni.    A kanapén ülök, köntösbe burkolózva, tv-t nézve, mikor nyílik az ajtó. Szerelmem lép be rajta hulla fáradtan, mögötte Csaba, aki elszomorodva, eléggé szarul nézett ki. - Biztos, hogy itt lehetek? Elmegyek én hotelbe. - szólalt meg Csabi. - Biztosan! Van egy vendégszobánk. Oda beköltözhetsz. - mosolygott párom, mikor hirtelen meglát engem. - Szia, picúr. Te még nem alszol? - Nem, vártalak haza. Később jöttél, mint szoktál. Mi történt? - sétáltam oda hozzájuk. - Csabát elhagyta a barátnője, kidobta otthonról. Így most nálunk alszik. Sajnálom, hogy nem beszéltem meg veled. - karolta át derekam. - Nincs baj. - bújtam ki kezei közül. Kicsit még mérges vagyok rá, hogy nem tudott szólni, ...

  Munkából hazaérve nagy fáradtan estem be a házba. - Haza értem! - kiáltottam páromnak. - Szia Kicsim! A konyhában vagyok!  Levettem cipőmet, zoknimat, majd bebújtattam lábam a papucsomba. Lepakoltam a táskámat és a sok cuccot, majd a konyhába vettem az irányt. Nekem háttal farmerban, póló nélkül ügyeskedik a tűzhely mellett. Így is remegtek a lábaim, hát még mikor ezt megláttam. Nem tudja elképzelni, hogy nekem ez milyen látvány. Túl szexi így.  Odasétáltam mellé, megnézem mit ügyeskedik. Palacsintát csinált. Finoman átöleltem hátulról, picit meg is ugrott a hideg kezeim miatt. - Milyen napod volt? - mosolyogva adott csókot. - Fárasztó, nagyon. És a tiéd?  Próbálkoztam felülni a pultra, de a kezeimből is kiszökött az erő. Egy pillanatra abbahagyta a dolgokat, derekamra fogott, majd felültetett. - Szintén, de már 2 óra óta itthon vagyok. Várlak Téged. - lehelt csókot ismét ajkamra, majd visszafordult, hogy a kaját csinálja tovább. Egyszerűen, ahogy végigné...

  A szobámban feküdve hallgatom a zenéket sorba és gondolkodom valakin. Egy személyen, akit nem rég ismertem meg, még is...elrabolta az én legféltettebb kincsemet. Megfogadtam, hogy ezt soha senki sem fogja elvenni Tőlem, mióta csalódnom kellett annyi emberben.   Csak azon kattog az agyam..vajon megérdemlem Őt? Ismer engem? Lát engem, vagy csak átnéz rajtam? Kérdések ezrei halmozzák el agyamat és félek soha nem kapok rájuk választ. Szívem hevesebben dobog, ha Rá gondolok. Az gyomromon végig fut egy kellemes bizsergés, ahogy a mosolyára gondolok és ahogy hangjára. A pillangók felébredtek, szabadulni akarnak. Ajkaimba harapva próbálom visszatartani a sikolyt, mely mély barna szemei hoznak ki belőlem. Akárhányszor beléjük néztem elvesztem. Ki tudja mikor találnak rám ismét.   Hirtelen bealudtam ezekkel a gondolatokkal az agyamban. " . Álmomban az utcán sétáltam. Minden szürke volt, még én is. Az utca, mintha halottak mentek volna el mellettem, de nem. Csak boldogtalanok ...