Munkából hazaérve...
Munkából hazaérve nagy fáradtan estem be a házba.
- Haza értem! - kiáltottam páromnak.
- Szia Kicsim! A konyhában vagyok!
Levettem cipőmet, zoknimat, majd bebújtattam lábam a papucsomba. Lepakoltam a táskámat és a sok cuccot, majd a konyhába vettem az irányt. Nekem háttal farmerban, póló nélkül ügyeskedik a tűzhely mellett. Így is remegtek a lábaim, hát még mikor ezt megláttam. Nem tudja elképzelni, hogy nekem ez milyen látvány. Túl szexi így.
Odasétáltam mellé, megnézem mit ügyeskedik. Palacsintát csinált. Finoman átöleltem hátulról, picit meg is ugrott a hideg kezeim miatt.
- Milyen napod volt? - mosolyogva adott csókot.
- Fárasztó, nagyon. És a tiéd?
Próbálkoztam felülni a pultra, de a kezeimből is kiszökött az erő. Egy pillanatra abbahagyta a dolgokat, derekamra fogott, majd felültetett.
- Szintén, de már 2 óra óta itthon vagyok. Várlak Téged. - lehelt csókot ismét ajkamra, majd visszafordult, hogy a kaját csinálja tovább. Egyszerűen, ahogy végignézek rajta elfog azaz érzés, hogy "Úristen...hogy lehet nekem ilyen tökéletes, szexis, fél isten vőlegényem".
Az egyik pillanatban a kezembe nyomott egy kis kóstolót, a másik pillanatban már kuncogott rajtam, hiszen egészbe és olyan élvezettel ettem.
- Szívem ez isteni! Nagyon finom! Imádlak! - pusziltam meg arcát.
Éppen készen lett, elzárta a gázt, majd felém fordulva mosolygott. Hihetetlen, azt hittem leszédülök a pultról. Átölelte derekam, majd közelebb húzott kicsit. Átöleltem nyakát és közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek! - súgtam fülébe.
-Én is nagyon Törpém! - csókolt nyakamba.
- Cica, megkérhetlek valamire? Engednél nekem fürdő vizet? Addig megágyazol.
- Persze Cica.
Azzal levett, majd a fürdőszobába indult. Én a hálónkba. Elővettem az ágytakarót, a párnákat és a takarókat, majd szépen elrendeztem. Kimentem hozzá. Éppen a habokat varázsolta elő nekem. Nézte a víz hőmérsékletét, hogy ne is legyen hideg, de a bőröm se égjen le.
- Míg te megfürdesz csinálok teát, rendben? Pihenj Kincsem. - nyomott csókot homlokomra, majd kiment. Pihenjek? Én többet pihenek, mint Ő. Kész csoda, hogy most hamarabb hazaért, mint én. Mindig olyan sokat dolgozik, már arra sem emlékszem mikor voltunk együtt, hogy leüljünk kettesben megvacsorázzunk az asztalnál, vagy elmenjünk egyet sétálni, moziba, vagy koncertre. Mindkettőnknek nagyon sok dolgunk van. Gondoltuk, hogy nehéz lesz, ha dolgozni kezdünk, de nem, hogy kettőnk kapcsolatára alig legyen idő. Az érzéki szeretkezés is kiveszett a kapcsolatunkból, már csak eszeveszett gyors szex van, ami már kezd monotonná válni és szerintem ezt Ő is érzi.
Gondolkodásomat egészen a víz alá vezettem. Alámerültem, megmostam hajam és arcom. Mikor visszajöttem, Ő az ajtónak dőlve mosolygott karba tett kezeivel. Laza félmosoly ült ki arcára.
- Gyere be mellém! - kérleltem. Eleget tett kérésemnek, majd vetkőzni kezdett. Végig néztem rajta, tökéletes felső testén, hibátlan bőrén, kezein itt ott sebekkel. Majd szemem egy nem kis dolgon akadt meg. Szemmel láthatóan örült nekem. Néha még meg is lepődöm, hogy még mindig összevörösödöm, ha meglátom. Arra gondolok, hogy milyen szerencsém van, hogyha meglát ez történik. Velem szemben helyet fogalt a forró vízben. Kicsit összehúztam magam, hogy ő is kényelmesen elférjen, majd inkább magára húzott, így mellkasán feküdtem.
- Holnap hányra mész? - kérdezte.
- Holnap csak egy-két órára kell bemennem Kingának elintézni a papírmunkát. Ultrahangra megy, elvileg kisfiúk lesz. És te?
- Holnapra és az utána lévő napra szabadnapot vettem ki. Az menyasszonyommal akarok lenni egy kicsit. Hiányzol.
- Te is Milán! Borzalmasan hiányzol! Minden nap. Hiába fekszem az ágyba melletted, úgy érzem lassan olyan keveset találkozunk, hogy elidegenedünk egymástól.
- Soha nem fog megtörténni! Szeretlek, és nem akarom, hogy ettől félj! - ölelt szorosabban. Gyengéden simogatni kezdett, finoman, úgy mint rég. Nem is mostanában éreztem ezt az érzést.
- Hát...valamit kezdeni kellene ezzel. - mutogatott farkára.
- Hát, volna tervem vele. - kuncogva kacsintottam rá.
Tarkómra tette kezét, majd közelebb húzva, finom, szenvedélyes csókban részesített. Hátamon simított végig, majd fenekemre csapott és markolt. Hirtelen ismét 16-nak éreztem magam, Őt pedig 18-nak.
Feltápászkodunk egymás ajkait el nem eresztve, majd felemel és bevisz a megvetett ágyra. Óvatos csókot, majd nyakamra tért át. Gyengéden szívogatta, puszikat adott rá, majd lefelé vezette ajkait.Végigszántott vele mellkasomon, hasamat pici puszikkal illette, majd combomon, sípcsontomon, és lábfejemen hagyott nyálas csókokat. Lábaimat feltolta és óvatosan széjjel nyitotta Őket. Belső combjaimra is finoman csókokat adott, borostája kellemesen finom, csiklandós érzést váltott ki belőlem. Kecskeszakálla szintén. Egyre inkább remegni kezdtem, ahogy ajkai közelebb haladtak nőiességemhez. Gyengéd puszikat hintett rá, majd egy hirtelen mozdulattal nyelve csiklómmal kezdett játszani, amitől felsikoltottam. Kezeivel derekamat tartotta az ágyon. Nyelvével lökdöste, nyalogatta, szívta, néha piciket harapott rá. Sikoltoztam, kellemesen bizsergető érzés a hatalmába kerített, már majdnem elmentem, végül nem engedtem neki. Leborítottam az ágyra és Vadul csókolni kezdtem. Egyik kezemmel támaszkodtam, míg a másik a mellkasát simogattam. Nyakát már gyengén csókoltam, párnái közül a fülembe hallatott nyögések melyek kibújtak fogai közül zöld utat adtak. Óvatosan belemélyesztettem fogam, majd szívni, nyalogatni kezdtem. Később már csak annyi látszódik, hogy elájul, majd egy perc múlva visszatér. Nem is emlékszem mikor ájult el utoljára. Lassan, nyáltócsákat hagyva magam után elindultam lefelé, két lába között lassan araszolgatva. Kezét feje alá rakta, hogy nézni tudjon. Izgatottan várta mi fog történni. Férfiasság hosszán végig nyalok, lassan cuppogok rajta. Kezembe vége, lassan lehúzom az érzékeny bőrt, amiért nagyot nyög. Makkját nyalogatom, puszilgatom, majd számba véve is ügyeskedem makkján nyelvemmel. Lassan mozgatni kezdem rajta ajkaim, kezem. Visszafogottan nyög, bár hajam már ujjai közé tekerte. Amint eltüntetem torkomban, hangosan felnyög. Mikor visszaemelkedem az ágyra taszít, lábaim nyakába helyezi és elmélyed bennem. Először lassan, majd begyorsít. Pózt vált. Oldalamra fordít egyik lábam nyakában marad, még mélyebbre merészkedik. Löki magát szaporán vesszük már a levegőt. Végül ismét másik póz, és átváltunk lovaglásba. Rám bízza magát. Először lassan, majd felgyorsítva, végül guggolásba térek át, hasán megtámaszkodva szintén gyors tempóban diktálom a tempót.
- Kicsim, kicsim...! - állít le. - Mindjárt elmegyek, várj egy picit, kérlek.
- Milán...gondolkodtam egyébként és szeretnék egy mini minket.
Kínos csend állt fent közöttünk.
- Gyereket akarsz? De hát kicsim...
- Ne mond nekem, hogy nem bírnánk eltartani. Már 4 éve együtt élünk, biztos megélhetésünk van, kincsem....gyereket akarok tőled.
- Én is, de most úgy sem lehet, hiszen szeded a tablettákat....
Ekkor leszálltam róla és az ágy szélébe ülve elgondolkodtam az eddig történteken.
- Egy ideje nem szedem...még nem sikerült eljutnom odáig, hogy kiváltsam és nem szedem, már egy hónapja, csak...nem mertem elmondani....
- Szívem! - húzott közelebb. - Ezt meg kellene beszélnünk. Egy gyerek nagyon nagy felelősség.
- Tudom Milán! Tudom...de úgy érzem, hogy megéltünk a feladatra és én már gyereket akarok tőled! Milán, szeretlek!
- Biztosan ezt szeretnéd? Én azt akarom, hogy boldog légy.
- Veled vagyok boldog! Mennyit beszéltünk arról, hogy gyereket akarunk, és látom is, hogy hány kislányra nézel úgy, mintha a tiéd lenne. Nem lenne jó, ha hazaérsz és a pici talpain szalad eléd?
- De igen! Szeretnék gyereket! De én nem tudom, hogyan kell nevelni.
- Milán...ezt megtanuljuk, belerázódunk. Különben is, vannak szüleink, segítenek. Szeretlek!
- Szeretlek! - fektet az ágyra. - Biztosan ezt szeretnéd?
- Mindennél jobban!
A legszenvedélyesebb szeretkezésben volt részem. Csókjai puhábbak voltak, mint eddig, testünk mint két hangszer egyszerre szólalt volna meg. Remegtem, sikítottam nevét, ahogy Ő üvöltött elélvezéskor. A hideg kirázott, ahogy farka megtöltött, ahogy lüktet és falam egyre inkább összeszűkül tagja körül. Fáradtan nyakamba zuhan és ott piheg. Kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Magunkra húzta a takarót és mellkasára fektetett.
- Szeretlek Csillagom! - nyomott puszit fejemre.
- Nagyon Szeretlek Milán! - csókoltam szájon. Sokáig fent voltam, Ő viszont elaludt egyből. Gondolkodtam és pocakomat simogattam. Szerencsés vagyok. A legszerencsésebb nő.
* 1 év múlva*
Serényen készülődöm Milánnak vacsorát készíteni, mikor meghallom, hogy nyílik az ajtó.
- Szívem! Megjöttem!
- Szia Kincsem! A konyhában vagyok!
Ekkor hallom a kis dobogásokat, a hálószoba felől, majd meglátom a pici lányunkat az ajtó irányába szaladni. Gyönyörű barna szemű, barnás szőkés hajú, két copfba felkötve, apró lábaival szaladt Apa felé. Végül már ketten léptek be a konyhába. Az Életem és karján csücsülve a kislányunk.
A legszebb dolog, amiért érdemes élni.
- Szeretlek! - csókolt homlokon.
- Én is Milán! Mindennél jobban...mindennél jobban...Örökre...
- Haza értem! - kiáltottam páromnak.
- Szia Kicsim! A konyhában vagyok!
Odasétáltam mellé, megnézem mit ügyeskedik. Palacsintát csinált. Finoman átöleltem hátulról, picit meg is ugrott a hideg kezeim miatt.
- Milyen napod volt? - mosolyogva adott csókot.
- Fárasztó, nagyon. És a tiéd?
Próbálkoztam felülni a pultra, de a kezeimből is kiszökött az erő. Egy pillanatra abbahagyta a dolgokat, derekamra fogott, majd felültetett.
- Szintén, de már 2 óra óta itthon vagyok. Várlak Téged. - lehelt csókot ismét ajkamra, majd visszafordult, hogy a kaját csinálja tovább. Egyszerűen, ahogy végignézek rajta elfog azaz érzés, hogy "Úristen...hogy lehet nekem ilyen tökéletes, szexis, fél isten vőlegényem".
Az egyik pillanatban a kezembe nyomott egy kis kóstolót, a másik pillanatban már kuncogott rajtam, hiszen egészbe és olyan élvezettel ettem.
- Szívem ez isteni! Nagyon finom! Imádlak! - pusziltam meg arcát.
Éppen készen lett, elzárta a gázt, majd felém fordulva mosolygott. Hihetetlen, azt hittem leszédülök a pultról. Átölelte derekam, majd közelebb húzott kicsit. Átöleltem nyakát és közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek! - súgtam fülébe.
-Én is nagyon Törpém! - csókolt nyakamba.
- Cica, megkérhetlek valamire? Engednél nekem fürdő vizet? Addig megágyazol.
- Persze Cica.
Azzal levett, majd a fürdőszobába indult. Én a hálónkba. Elővettem az ágytakarót, a párnákat és a takarókat, majd szépen elrendeztem. Kimentem hozzá. Éppen a habokat varázsolta elő nekem. Nézte a víz hőmérsékletét, hogy ne is legyen hideg, de a bőröm se égjen le.
- Míg te megfürdesz csinálok teát, rendben? Pihenj Kincsem. - nyomott csókot homlokomra, majd kiment. Pihenjek? Én többet pihenek, mint Ő. Kész csoda, hogy most hamarabb hazaért, mint én. Mindig olyan sokat dolgozik, már arra sem emlékszem mikor voltunk együtt, hogy leüljünk kettesben megvacsorázzunk az asztalnál, vagy elmenjünk egyet sétálni, moziba, vagy koncertre. Mindkettőnknek nagyon sok dolgunk van. Gondoltuk, hogy nehéz lesz, ha dolgozni kezdünk, de nem, hogy kettőnk kapcsolatára alig legyen idő. Az érzéki szeretkezés is kiveszett a kapcsolatunkból, már csak eszeveszett gyors szex van, ami már kezd monotonná válni és szerintem ezt Ő is érzi.
Gondolkodásomat egészen a víz alá vezettem. Alámerültem, megmostam hajam és arcom. Mikor visszajöttem, Ő az ajtónak dőlve mosolygott karba tett kezeivel. Laza félmosoly ült ki arcára.
- Gyere be mellém! - kérleltem. Eleget tett kérésemnek, majd vetkőzni kezdett. Végig néztem rajta, tökéletes felső testén, hibátlan bőrén, kezein itt ott sebekkel. Majd szemem egy nem kis dolgon akadt meg. Szemmel láthatóan örült nekem. Néha még meg is lepődöm, hogy még mindig összevörösödöm, ha meglátom. Arra gondolok, hogy milyen szerencsém van, hogyha meglát ez történik. Velem szemben helyet fogalt a forró vízben. Kicsit összehúztam magam, hogy ő is kényelmesen elférjen, majd inkább magára húzott, így mellkasán feküdtem.
- Holnap hányra mész? - kérdezte.
- Holnap csak egy-két órára kell bemennem Kingának elintézni a papírmunkát. Ultrahangra megy, elvileg kisfiúk lesz. És te?
- Holnapra és az utána lévő napra szabadnapot vettem ki. Az menyasszonyommal akarok lenni egy kicsit. Hiányzol.
- Te is Milán! Borzalmasan hiányzol! Minden nap. Hiába fekszem az ágyba melletted, úgy érzem lassan olyan keveset találkozunk, hogy elidegenedünk egymástól.
- Soha nem fog megtörténni! Szeretlek, és nem akarom, hogy ettől félj! - ölelt szorosabban. Gyengéden simogatni kezdett, finoman, úgy mint rég. Nem is mostanában éreztem ezt az érzést.
- Hát...valamit kezdeni kellene ezzel. - mutogatott farkára.
- Hát, volna tervem vele. - kuncogva kacsintottam rá.
Tarkómra tette kezét, majd közelebb húzva, finom, szenvedélyes csókban részesített. Hátamon simított végig, majd fenekemre csapott és markolt. Hirtelen ismét 16-nak éreztem magam, Őt pedig 18-nak.
Feltápászkodunk egymás ajkait el nem eresztve, majd felemel és bevisz a megvetett ágyra. Óvatos csókot, majd nyakamra tért át. Gyengéden szívogatta, puszikat adott rá, majd lefelé vezette ajkait.Végigszántott vele mellkasomon, hasamat pici puszikkal illette, majd combomon, sípcsontomon, és lábfejemen hagyott nyálas csókokat. Lábaimat feltolta és óvatosan széjjel nyitotta Őket. Belső combjaimra is finoman csókokat adott, borostája kellemesen finom, csiklandós érzést váltott ki belőlem. Kecskeszakálla szintén. Egyre inkább remegni kezdtem, ahogy ajkai közelebb haladtak nőiességemhez. Gyengéd puszikat hintett rá, majd egy hirtelen mozdulattal nyelve csiklómmal kezdett játszani, amitől felsikoltottam. Kezeivel derekamat tartotta az ágyon. Nyelvével lökdöste, nyalogatta, szívta, néha piciket harapott rá. Sikoltoztam, kellemesen bizsergető érzés a hatalmába kerített, már majdnem elmentem, végül nem engedtem neki. Leborítottam az ágyra és Vadul csókolni kezdtem. Egyik kezemmel támaszkodtam, míg a másik a mellkasát simogattam. Nyakát már gyengén csókoltam, párnái közül a fülembe hallatott nyögések melyek kibújtak fogai közül zöld utat adtak. Óvatosan belemélyesztettem fogam, majd szívni, nyalogatni kezdtem. Később már csak annyi látszódik, hogy elájul, majd egy perc múlva visszatér. Nem is emlékszem mikor ájult el utoljára. Lassan, nyáltócsákat hagyva magam után elindultam lefelé, két lába között lassan araszolgatva. Kezét feje alá rakta, hogy nézni tudjon. Izgatottan várta mi fog történni. Férfiasság hosszán végig nyalok, lassan cuppogok rajta. Kezembe vége, lassan lehúzom az érzékeny bőrt, amiért nagyot nyög. Makkját nyalogatom, puszilgatom, majd számba véve is ügyeskedem makkján nyelvemmel. Lassan mozgatni kezdem rajta ajkaim, kezem. Visszafogottan nyög, bár hajam már ujjai közé tekerte. Amint eltüntetem torkomban, hangosan felnyög. Mikor visszaemelkedem az ágyra taszít, lábaim nyakába helyezi és elmélyed bennem. Először lassan, majd begyorsít. Pózt vált. Oldalamra fordít egyik lábam nyakában marad, még mélyebbre merészkedik. Löki magát szaporán vesszük már a levegőt. Végül ismét másik póz, és átváltunk lovaglásba. Rám bízza magát. Először lassan, majd felgyorsítva, végül guggolásba térek át, hasán megtámaszkodva szintén gyors tempóban diktálom a tempót.
- Kicsim, kicsim...! - állít le. - Mindjárt elmegyek, várj egy picit, kérlek.
- Milán...gondolkodtam egyébként és szeretnék egy mini minket.
Kínos csend állt fent közöttünk.
- Gyereket akarsz? De hát kicsim...
- Ne mond nekem, hogy nem bírnánk eltartani. Már 4 éve együtt élünk, biztos megélhetésünk van, kincsem....gyereket akarok tőled.
- Én is, de most úgy sem lehet, hiszen szeded a tablettákat....
Ekkor leszálltam róla és az ágy szélébe ülve elgondolkodtam az eddig történteken.
- Egy ideje nem szedem...még nem sikerült eljutnom odáig, hogy kiváltsam és nem szedem, már egy hónapja, csak...nem mertem elmondani....
- Szívem! - húzott közelebb. - Ezt meg kellene beszélnünk. Egy gyerek nagyon nagy felelősség.
- Tudom Milán! Tudom...de úgy érzem, hogy megéltünk a feladatra és én már gyereket akarok tőled! Milán, szeretlek!
- Biztosan ezt szeretnéd? Én azt akarom, hogy boldog légy.
- Veled vagyok boldog! Mennyit beszéltünk arról, hogy gyereket akarunk, és látom is, hogy hány kislányra nézel úgy, mintha a tiéd lenne. Nem lenne jó, ha hazaérsz és a pici talpain szalad eléd?
- De igen! Szeretnék gyereket! De én nem tudom, hogyan kell nevelni.
- Milán...ezt megtanuljuk, belerázódunk. Különben is, vannak szüleink, segítenek. Szeretlek!
- Szeretlek! - fektet az ágyra. - Biztosan ezt szeretnéd?
- Mindennél jobban!
A legszenvedélyesebb szeretkezésben volt részem. Csókjai puhábbak voltak, mint eddig, testünk mint két hangszer egyszerre szólalt volna meg. Remegtem, sikítottam nevét, ahogy Ő üvöltött elélvezéskor. A hideg kirázott, ahogy farka megtöltött, ahogy lüktet és falam egyre inkább összeszűkül tagja körül. Fáradtan nyakamba zuhan és ott piheg. Kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Magunkra húzta a takarót és mellkasára fektetett.
- Szeretlek Csillagom! - nyomott puszit fejemre.
- Nagyon Szeretlek Milán! - csókoltam szájon. Sokáig fent voltam, Ő viszont elaludt egyből. Gondolkodtam és pocakomat simogattam. Szerencsés vagyok. A legszerencsésebb nő.
* 1 év múlva*
Serényen készülődöm Milánnak vacsorát készíteni, mikor meghallom, hogy nyílik az ajtó.
- Szívem! Megjöttem!
- Szia Kincsem! A konyhában vagyok!
Ekkor hallom a kis dobogásokat, a hálószoba felől, majd meglátom a pici lányunkat az ajtó irányába szaladni. Gyönyörű barna szemű, barnás szőkés hajú, két copfba felkötve, apró lábaival szaladt Apa felé. Végül már ketten léptek be a konyhába. Az Életem és karján csücsülve a kislányunk.
A legszebb dolog, amiért érdemes élni.
- Szeretlek! - csókolt homlokon.
- Én is Milán! Mindennél jobban...mindennél jobban...Örökre...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése