"Mond miért kell nekünk mindig veszekedni?"

  Fáradtan várom haza barátom. Szerettem volna lepni valamivel. Így kigondoltam, hogy félmeztelen várom meg a bejárati ajtó előtt. Ma vettem egy új fekete fehérneműt, hisz tudom, hogy az előzőt is hogy szerette. De szinte már egy órája mondta, hogy elindultak haza. Kezdek aggódni.
   A kanapén ülök, köntösbe burkolózva, tv-t nézve, mikor nyílik az ajtó. Szerelmem lép be rajta hulla fáradtan, mögötte Csaba, aki elszomorodva, eléggé szarul nézett ki.
- Biztos, hogy itt lehetek? Elmegyek én hotelbe. - szólalt meg Csabi.
- Biztosan! Van egy vendégszobánk. Oda beköltözhetsz. - mosolygott párom, mikor hirtelen meglát engem. - Szia, picúr. Te még nem alszol?
- Nem, vártalak haza. Később jöttél, mint szoktál. Mi történt? - sétáltam oda hozzájuk.
- Csabát elhagyta a barátnője, kidobta otthonról. Így most nálunk alszik. Sajnálom, hogy nem beszéltem meg veled. - karolta át derekam.
- Nincs baj. - bújtam ki kezei közül. Kicsit még mérges vagyok rá, hogy nem tudott szólni, és hogy hiába hívogattam, nem vette fel. - Csabi, gyere megmutatom a szobád. - emeltem fel az egyik táskáját.
- Köszönöm Réka! - hálálkodott. Felvezettem a lépcsőn, majd bementem a 2. szobába.
- Itt maradhatsz, amíg csak jól esik.
- Még egyszer köszönöm szépen!

   Mire beértem a szobánkba Milán már az ágyban feküdt, és nézte a TV-t. Az ágy mellé sétáltam, majd párnám alól kivettem alvós felsőmet. Pedig azt gondoltam, ma nem lesz rá szükségem. Levettem a köntöst, mire Milán rám emelte tekintetem.
- Kicsim...- ült vigyor az arcára. - Ezt a bugyit még nem is láttam...- mászott oda hozzám. - És ha jól látom ezt a melltartót sem. Csak nem terveztél valamit estére...?

- Ha annyira akarod tudni, nem. - hazudtam. - Csak vettem egy másik fehérneműt.
  Húztam volna fel pólóm, mikor kikapta kezemből és eldobta a szoba másik sarkába.
- Muszáj volt?
- Igen. - ült ki az ágy szélére. - Tudom, hogy mire megy ki a játék. Meg akartál lepni, tudom én.
- Nem igaz! - ütöttem vállára.
- De igen, igaz...vörösödsz picim. - puszilt nyakamba. - Hiába vettél új fehérneműt. Úgy is lekerül rólad...- húzott magára.
- Milán...- próbáltam szabadulni kezei közül. Eddig be voltam zsongva, most már nem kívánom. - Most nem akarok...- támaszkodtam meg mellkasán.
- Én akarok...- vándoroltak kezei fenekemre. - Én akarok...fárasztó napom volt. Kérlek, csak egy gyors menetet akarok! - nyafogott. Kissé eldurrant az agyam. Még, hogy gyors menet?! Én nem ezt terveztem estére.
- Ch...- álltam fel róla. - Csináld a gyors menetedet egyedül! - kiáltottam vissza a konyhából. Magamra húztam egy inget, ami az övé. Kivettem a hűtőből a hideg vizes flakont, majd öntöttem egy pohárba.- Hogy lehet ilyen bunkó? - mérgelődtem.
- Kicsim...- karolja át ismét derekam. - Ne haragudj rám...- dönti fejét enyémnek. - Na...- motyogott hajamba, majd még közelebb húzott.
- Nem Milán! Elment a kedvem tőle! - hagytam ott. - Hagyj békén! - kiáltottam vissza a nappaliból.
- Kicsim ne csináld ezt, kérlek! - jött utánam.
- Aludj a szobában! Én meg itt, de végre hagyj békén! - ültem le.
  Nem tudott mit csinálni, csak ott hagyott és visszament a szobába. Tudja, hogy ilyenkor nem tud meghatni. Mérges vagyok és nem tudok egyhamar lenyugodni.
   Lefeküdtem. Egy darabig még motyogtam magamba, majd elaludtam. Reggel párnák között ébredtem. Milánnal közös képünkkel az éjjeliszekrényen, és egy papírral. Kinyújtóztam, felültem, majd a cetli után nyúltam.
- "Szívem sajnálom! Nem tudom mi ütött belém! Az este nem bírtam nélküled aludni és mikor elaludtál behoztalak magam mellé. Ne haragudj rám, nagyon sajnálom! Szeretlek! Megint este tudok csak hazaérni. Ma lehetőleg hamarabb. De jó hír! Csabi és a barátnője még este kibékültek, így az egész ház megint csak a miénk. Remélem érted a célzást *kacsintós fej* Szeretlek picúr!"
  Akaratom ellenére is, de elmosolyodtam. Aranyosnak tartottam. Felkeltem, majd ránéztem a telefonomra. Ki volt kapcsolva az ébresztőm. És már elmúlt 10 óra.
  Csörögni kezdett a telefonom.
- "Szia, Kicsim! Remélem nem én ébresztettelek fel. Felhívtam a főnököd és kikértelek a hétre. Egész hétre! Szeretlek, ne haragudj rám!"
- Komolyan? Milán tudod, hogy túlóráznom kellene, nem pedig szabad hetet kikérnem.
- "Túl sokat dolgozol. Kijár neked a szabadság. Csináltam neked reggelit, csak meg kell melegíteni."
"Milán gyere már!"- szólt a háttérbe egy női hang. "Sietnünk kell!"
- Értem én Milán...Köszönöm, hogy titkolod előlem...
- "Hogy mi?! Nem Réka! Ő csak az új kise."- szakítottam meg a vonalat. Visszaestem az ágyra.
- Meg...megcsal...- gyűltek könnyek szemeimben.

   Éppen a házban sétálgatok köntösben fel s alá, mikor nyílik az ajtó.
- Kicsim...- szólított meg.
- Most őszintén! Te megcsalsz engem?! - kiáltom le fejét.
- Nem! Dehogy! Azt próbáltam elmondani, hogy ő az új kisegítőnk. - lépett közelebb.
- Kisegítő? Minek nektek olyan? Ilyen rosszul dolgoznátok? - vidultam fel egy picit.
- Mondhatom nagyon vicces! - vágta le táskáját a földre. Ha látom most fordult a kocka.- Így is most megkaptam a holnapot kimenőnek. Fasza, nagyon örülök. - vágja be mérgesen a hűtő ajtaját a konyhából kikiabálva.
- Tudom Drága. - vettem fel táskáját, majd a fürdőszobába mentem. Betettem a szennyesét és még pár színes ruhát a mosógépbe. Kezében hideg sörrel, neki támaszkodott az ajtónak.
- Mond miért kell nekünk mindig veszekedni?
- Sajnálom...- mondtam halkan.
- Én is picim...- ült le mögém a kád szélére. - Nagyon sajnálom...-húzott ölébe, majd nyakamba fúrta homlokát. Kezeit erősen tartotta hasamon, nem engedett.
- Milán...el kellene indítanom a mosást. - nevettem.
- Ráér holnap is kimosni. - kortyolt italába. - Majd ki lesz mosva. Felmegyünk?
- Drágám. Ne vedd sértésnek, de először le kellene fürdened. - fordultam vele szemben.
- Miért? Így nem vagyok jó szexhez?
- Imádom a pasi illatod. Én nem azért mondtam, hogy fürödj meg. - pusziltam nyakába. - Mert ezek a ruhák a vizesek rajtad! - álltam fel.
- Ah...!

- Vegyük le...! - nyúltam a pulcsi aljához, majd lehúztam róla. - A nadrágot is! Gyerünk! - azzal neki állt vetkőzni. Teljesen pucéran állítottam be a tus alá.
- Gyere te is...- kezdett vizes mancsaival kibogozni köntösömet. Majd ledobta a földre. Picit közelebb húzott, majd melltartómat kicsatolta, bugyimat meg óvatos lassúsággal vette le. Beléptem mellé, ő pedig átölelt. - Hm...- morgott nyakamba. - Olyan sokat dolgozunk mindketten...Hiányzol...- húzott még közelebb.
- Te is nekem Kicsim...Miért kell mindig veszekednünk...? - pusziltam meg ajkait, mire hosszas csók lett belőle. Neki lökött a falnak, majd hozzám símúlt. Hevesen kezdett csókolni. Nyelvével megízlelte enyémet. - Hm...Istenemh...- sóhajtottam fel, ahogy áttért nyakamra. Kezeivel oldalamat markolászta, mire hasam igen csak görcsölt.
- Hiányzol...nagyonh...- simogatta ajkaival állam.
- Milánh...- sóhajtottam fel.
  Óvatosan markolászta bőröm. Nagy kezeitől gyomrom egyből görcsbe rándult, lábaim megremegtek.
- Na most már felmehetünk? - suttogott fülembe. Aprót bólintottam, Ő elzárta a vizet, majd megfogott egy törölközőt, s körém csavarta.
  Az első lépcsőfoknál visszafordított, s érzelmesen csókolni kezdett.
- Menj fel...- mondta. - Pár perc, és megyek én is, rendben...?
- Mire készülsz?
- Azt majd meglátod, csak menj fel és helyezd magad kényelembe az ágyon. - kacsintott rám. Azt hittem elolvadok. Tettem amit kért, s ahogy megfordultam, fenekemre húzott egyet. Felmentem, kicsit megszárítkozva az ágy közepére ültem. Jön fel, kezében kettő darab kendő.
- Azok minek?
- Ilyet még nem csináltunk, de gondoltam jobb lenne, hogy ha mindkettőnk szemén egy ilyen. - ült le mellém.
- Miért? - néztem rá értelmetlenül.
- Ezért. - kötötte szememre. - Feküdj le...- tolt hátra.
  Kicsit féltem, hogy most vajon mi fog történni.
- Milán, ha ez csak arra megy ki, hogy levideózd, ahogy szexelünk, akkor felejtsd el!
- Nem, nem, nyugi! - kuncogott. Hirtelen megéreztem bőrkeményedéssekkel teli, még is puha és kellemes érzést nyújtó kezét hasamon. Megremegtem. Kis idő múlva ismét munkába láttak kezei, ebből tudtam, hogy Ő is feltette a kendőt. Lábaimat szétnyitotta, majd közöttük kúszott fel hozzám. - Nyugodj meg...nem csinálok videót. Csak...milyennek érzed ezt...? - csókolt meg. Finoman ízlelgettük egymás ajkait, mikor hirtelen áttért nyakamra.
- Szokásosnak...
- De most nem látsz...figyelj csak az érzésre. - suttogta. Nyakamra még finomabb csókokat kezdett adni. Megpróbáltam csak arra koncentrálni, ahogy az ajkai hozzáérnek bőrömhöz. Elképesztő, hogy így mennyivel más. Perzselte bőröm, még is érzéki volt. Kezeivel óvatosan lesimított combomra. Hangosan felnyögtem, mire fülem mellett fújtatott orrával, és kuncogott.
- Milánh...- sóhajtotta nevét. Tarkóját simogattam, húztam közelebb magamhoz.
- Mond Kincsem...! - simított be combjaim közé. Lábaimat egyből próbáltam összezárni. - Engedd...
  Puha csókot nyomott ajkamra. Majd combomra harapott. Nőiességemet lassan simogatta. Egyszerűen nem bírtam sokáig, muszáj volt. Felültem, majd magam alá lenyomtam. Derekára ültem, s csak csókoltam. Úgy csókoltam, mint még soha. Mintha egy különös érzés magába szippantotta volna testem. Akartam Őt! Minden kis porcikáját magamnak akartam tudni. Levettem kendőt szememről, látni akartam Milánt. Ajkát harapta, levegőt kapkodta. Nyugtató csókokat helyeztem nyakára, nyalogattam. Hátamat óvatosan karmolászta, jól eső sóhajokat hagytak el ajkai. Lassan elindultam le mellkasán, nyálas csókokat hagyva hasfalán, míg ajkaim méretes férfiasságába nem ütköztek. Látom, hogy a kendőért nyúl. Még időben odakaptam, s visszahelyeztem szemeire.
- Ne vedd le...
- De te levetted?
- Igen, mert jobban szeretlek látni ilyenkor, de Te még ne vedd el. Csak feküdj, s élvezd, amit csinálok, rendben...? - nyomtam puszit ajkaira. Fél mosolyt eresztett felém, melytől megőrülök. Egyszerűen ez után már nem voltam képes magam visszafogni. Haraptam, s szívtam bőrét, ahol értem. Hangosan nyögni kezdett, fenekemre csapott többször is.
- Szedj szét! - könyörgött. Eleget tettem kérésének, s több helyen is megharaptam, hogy a fogam nyoma is ott maradt, szívtam a legérzékenyebb pontokon, s hasfalát karmolásztam. Egyre inkább feszült alattam férfiassága, s csak hangosabb nyögésekkel nyugtázott. - Ez csak egy kurva álom! Csak egy álom, Te nem lehetsz ilyen! Csak egy kibaszott álom! Soha nem akarok felébredni!
Lassan lekúsztam, s a számba vettem már eléggé duzzadó férfiasságát. Párszor végig nyaltam rajta, érzékeny részén óvatosan végig húztam fogam. Ekkor már nem bírta,s felült, de gyorsabb voltam, visszalöktem a párnák közé, s szenvedélyes csókban részesítettem. Huncutabb volt, míg én nem figyeltem, férfiasságára fogott, s belém lökte magát. Felsikítottam a hirtelen gyors tempótól. Elakartam húzódni, de csípőmre fogott, és még inkább ráhúzott. Még hangosabban felsikítottam, majd lovagolni kezdtem. Levette a kendőt, eszméletlen szexi. Fenekemet csapkodta, közben gyorsított tempómon. Úgy éreztem ennél hangosabban nyögni nem bírok. Végül lelökött magáról, oldalamra fordított. Erős lökésekkel sorozott tovább. Majd mikor ezt is meguntunk átfordított kutya pózba. Fenekembe harapott, majd ismét rácsapott. Csípett, de élveztem. Ismét elmélyedt bennem, majd lassan mozgott.
- Milánh...kérlek, ne kí..kínozz..- kapkodtam a levegőm. Picit gyorsított, majd erősebben kezdte csapkodni csípőjét fenekemhez. - Igenh! Mégh! Még! - szóltam kiéhezetten.
- Kicsim, mennyire szeretsz...? - fordított át hátamra.
- Mindennél jobban! - haraptam ajkamba.

 Rám feküdt, és ismét gyengéden csókolt. Közben behelyezte magát, s nagyon lassan, érzékien mozgott bennem. Átöleltem. Egyre mélyebben mozgott, hátát már véresre karmoltam. Hátam alá nyúlt, majd felhúzott ölébe. Fenekem alatt támasztott egyik kezével, másikkal hátamat, majd felemelt, s neki nyomott a falnak. Felperzselt testemnek hideg volt egy pillanatra.
- Szeretlek! - puszilok ajkára. Erősen nyomja magát belém. Érzem, hogy nem kell sok. Már szinte csak egy lökésre vagyok a csúcstól, de fellökött odáig. Nevét sikítva mentem el, nem éreztem a végtagjaimat, a bőrömet, az arcomat sem. Lökött még rajtam párat, majd megéreztem lüktető férfiasságát, ahogy mélyen belém áramlik forró nedve. Kicsit megremegett, de tartott. Kis idő elteltével, erőt vett magán, s vissza feküdtünk az ágyba. Mellkasomra hullott, mint egy kis tollpihe. Fejét simogattam, hogy lélegzetvétele a megszokott módon menjen.
- Szeretlek...- pihegte.
- Én is szeretlek Kincsem...- pusziltam homlokára, majd tovább simogattam, immár hátát is.