Volt egyszer egy...

  Beütött a hideg. Most kivételesen borzalmasan hideg Ősz van. Esős, fagyos ősz. Egyik barátnőm házi bulijára, szülinapjára vagyok meghívva. Ott van mindenki, akit ismerek, de sajnos le kellett mondanom. Asztrafóbiám van. Röviden félek a vihartól. Ilyenkor mindig nézek valami filmet, zenét hallgatok, szüleimmel beszélgetek, vagy pedig barátaimmal vagyok. Most viszont a szüleimnek sürgősen el kellett menniük, így csak zenét tudok hallgatni egyedül a szobámban kulcsra zárt ajtónál. Egy kicsit paranoiás is vagyok.   Messengeren beszélgetek az egyik barátommal Milánnal, aki szintén ott van a bulin, de unja magát. -"És esetleg hozzád nem mehetnék egy kicsit?" - írja. -"Miért is ne? Legalább nem leszek egyedül." - válaszoltam. -"Nagyon jó! Akkor elköszönök és megyek." -"De őh...nem tudom, hogyan nyissam ki neked a kaput...Mert...tudod..." -"Jah, a fóbiád...és ha bemásznék a kapun?" -"Ha..ha téged nem zavar..." -"Nem!...

Kiránduláson vagyunk. Esik az eső és dörög az ég. Végzős vagyok és sok idő óta ez az első hét, amikor tudnék aludni, de a borzalmas fóbiámnak köszönhetően nem bírok. A szobán osztozom két fiú osztálytársammal és még rajtam kívül egy lánnyal. Az egyik Milán. Már 9-dik óta szerelmes vagyok Belé, de nem merem neki elmondani. Ugyan is, van egy mondás, miszerint osztálytárssal, évfolyam társsal soha ne kezdj, hiszen ha szakítotok eléggé szar lesz éveken keresztül ha minden nap találkoztok. De nem tehetek semmit, hiszen fülig belé estem. Borzalmasan helyes, kedves. Mivel semmit nem tudok aludni, meg fogtam a telefonom, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és zenét hallgattam. Sajnos zajra sem tudok elaludni, így a zene hallgatás sem megoldás. Ekkor hirtelen megfogta valaki a kezem. Majdnem felsikítottam, mikor megláttam, hogy Ő az. Kivettem a fülest és figyeltem. - Akarsz, velem aludni? Hirtelen jött kérdésétől kikerekedett a szemem. Sajnos mindenki tud a fóbiámról. Nem szerettem volna el...

  Szülinapom alkalmából barátaim bulit rendeztek nekem. Sajnos ehhez a bulihoz nekem át kellett buszoznom Szegedre. Soha nem rendeztek nekem semmi ilyesmit, szóval kissé félve mentem át, azzal a gondolattal, hogy átvertek, de meglátom barátnőm és..Őt...nem tudtam, hogy Ő is itt lesz.   Gondoltam most egy kicsit kicsípem magam, így egy éppen térdig érő fekete szoknyát vettem fel,  egy szintén fekete combfixet, amit barátnőmtől kaptam, egy fekete ujjatlan felsőt és a fehér tornacipőmet. A málhámban csak a legszükségesebb dolgok voltak, pulcsi, esernyő, kaja, víz - ha esetleg berúgva kellene haza buszoznom és rosszul lennék -, pénztárca. A buszállomáson vártak rám. Mikor meglát barátnőm odarohan hozzám, majd nyakamba ugrik. Milán is kullog a háta mögött. Mikor odaér hozzánk mosolyogva magához húz ölelésre. Soha nem ölelt meg. Nem tudom mióta ismerjük egymást, már az elejétől szerelmes vagyok belé, de sajnos soha nem mertem elmondani neki, csak megpróbáltam apróbb jeleit ad...

  Fáradtan várom haza barátom. Szerettem volna lepni valamivel. Így kigondoltam, hogy félmeztelen várom meg a bejárati ajtó előtt. Ma vettem egy új fekete fehérneműt, hisz tudom, hogy az előzőt is hogy szerette. De szinte már egy órája mondta, hogy elindultak haza. Kezdek aggódni.    A kanapén ülök, köntösbe burkolózva, tv-t nézve, mikor nyílik az ajtó. Szerelmem lép be rajta hulla fáradtan, mögötte Csaba, aki elszomorodva, eléggé szarul nézett ki. - Biztos, hogy itt lehetek? Elmegyek én hotelbe. - szólalt meg Csabi. - Biztosan! Van egy vendégszobánk. Oda beköltözhetsz. - mosolygott párom, mikor hirtelen meglát engem. - Szia, picúr. Te még nem alszol? - Nem, vártalak haza. Később jöttél, mint szoktál. Mi történt? - sétáltam oda hozzájuk. - Csabát elhagyta a barátnője, kidobta otthonról. Így most nálunk alszik. Sajnálom, hogy nem beszéltem meg veled. - karolta át derekam. - Nincs baj. - bújtam ki kezei közül. Kicsit még mérges vagyok rá, hogy nem tudott szólni, ...

  Munkából hazaérve nagy fáradtan estem be a házba. - Haza értem! - kiáltottam páromnak. - Szia Kicsim! A konyhában vagyok!  Levettem cipőmet, zoknimat, majd bebújtattam lábam a papucsomba. Lepakoltam a táskámat és a sok cuccot, majd a konyhába vettem az irányt. Nekem háttal farmerban, póló nélkül ügyeskedik a tűzhely mellett. Így is remegtek a lábaim, hát még mikor ezt megláttam. Nem tudja elképzelni, hogy nekem ez milyen látvány. Túl szexi így.  Odasétáltam mellé, megnézem mit ügyeskedik. Palacsintát csinált. Finoman átöleltem hátulról, picit meg is ugrott a hideg kezeim miatt. - Milyen napod volt? - mosolyogva adott csókot. - Fárasztó, nagyon. És a tiéd?  Próbálkoztam felülni a pultra, de a kezeimből is kiszökött az erő. Egy pillanatra abbahagyta a dolgokat, derekamra fogott, majd felültetett. - Szintén, de már 2 óra óta itthon vagyok. Várlak Téged. - lehelt csókot ismét ajkamra, majd visszafordult, hogy a kaját csinálja tovább. Egyszerűen, ahogy végigné...

  A szobámban feküdve hallgatom a zenéket sorba és gondolkodom valakin. Egy személyen, akit nem rég ismertem meg, még is...elrabolta az én legféltettebb kincsemet. Megfogadtam, hogy ezt soha senki sem fogja elvenni Tőlem, mióta csalódnom kellett annyi emberben.   Csak azon kattog az agyam..vajon megérdemlem Őt? Ismer engem? Lát engem, vagy csak átnéz rajtam? Kérdések ezrei halmozzák el agyamat és félek soha nem kapok rájuk választ. Szívem hevesebben dobog, ha Rá gondolok. Az gyomromon végig fut egy kellemes bizsergés, ahogy a mosolyára gondolok és ahogy hangjára. A pillangók felébredtek, szabadulni akarnak. Ajkaimba harapva próbálom visszatartani a sikolyt, mely mély barna szemei hoznak ki belőlem. Akárhányszor beléjük néztem elvesztem. Ki tudja mikor találnak rám ismét.   Hirtelen bealudtam ezekkel a gondolatokkal az agyamban. " . Álmomban az utcán sétáltam. Minden szürke volt, még én is. Az utca, mintha halottak mentek volna el mellettem, de nem. Csak boldogtalanok ...